|
2021-01-28 17:17:29, csütörtök
|
| |
| |
|
|
| |
Paul Verlaine : Az én meghitt álmom
E furcsa álom gyakran s mélyen talál szíven
egy ismeretlen nőről, kit szeretek, s szeret,
s kit ízig ugyanegynek sohasem ismerek,
és soha csupa másnak, s szeret s megért híven.
Óh, ő megért híven s csak ő látja, igen,
hogy átlátszó szívemben zord talány nem mered,
ó jaj, csak ő, s könnyétől, mely lassan megered,
izzadt és halvány orcám megfrissül szelíden.
Óh, barna? szőke? vagy vörös tán? - nem tudom,
s neve? - emlékszem erre, zengő és lágy nagyon,
mint bús kedveseké, kiket száműz az Élet;
nézése úgy borong, mint szobrok hűs szeme,
s bús hangja mintha halkan, távolból zengene,
mint lágy szók reszketése, mik már hallgatni tértek.
Fordította: Tóth Árpád
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Paul Verlain |
|
|
|
Címkék: ugyanegynek, ismeretlen, fordította, reszketése, megfrissül, szívemben, kedveseké, hallgatni, emlékszem, könnyétől, verlaine, átlátszó, távolból, szeretek, szelíden, megered, zengene, ismerek, gyakran, szobrok, meghitt, sohasem, halvány, megért, lassan, furcsa, hangja, mintha, talány, izzadt, szeret, nagyon, halkan, szíven, borong, nézése, ismeretlen nőről, Paul Verlaine, Tóth Árpád,
|
|
Offline
